Lánchíd

Budapest és egyben a Magyarországi Duna-szakasz első állandó és egyben legrégebbi hídja. Építését a legnagyobb magyarként aposztrofált gróf Széchenyi István kezdeményezte. 1839-ben kezdték el építeni, majd 1849-ben avatták fel. A terveket az angol William Tierney Clark készítette, majd a kivitelezést a skót származású Clark Ádám felügyelte. Ez utóbbiról kapta a nevét a budai hídfő előtti tér. A Lánchíddal kapcsolatos számos anekdota él a köztudatban. Legismertebb a nyelv nélküli kőoroszlánok. Ezért annyit csúfolták az alkotót, hogy egyszer kínjában a Dunába ugrott. Ugrását túlélve azt üzente az őt gúnyolóknak: "Csak annyi nyelve legyen a te feleségednek, amennyi az én oroszlánjaimnak, de akkor jaj neked." Az oroszlánoknak valójában van nyelve, csak az utca síkjából, alulról nézve nem látszanak. A híd a nyári hónapokban hétvégenként és nagyobb ünnepek alkalmával le van zárva a forgalom elől. Ekkor a hídon és hídfőknél koncertek, különféle programok és kézműves vásár várja az érdeklődőket.

Clark Ádám tér

A Lánchíd és a Váralagút közötti tér arról a skót származású Clark Ádámról nevezték el, akinek a nevéhez fűződik a Váralagút terve, ill. aki felügyelte a Lánchíd tervek szerinti építését. A tér Budapest első egységesen neoreneszánsz stílusban épült köztere volt. A budai hídfő épületei a II. világháborúban teljesen megsemmisültek a bombázások során. A romokat a körforgalom kialakítása során teljesen elbontották. A tér érdekessége, hogy az összes magyarországi főútvonalat innen mérik. Ezt szimbolizálja a "nulla" km-kő a téren. A térről siklóval vagy gyalogosan juthatunk fel a várhegyre. Amennyiben a gyaloglást választják, tartsanak egy rövid pihenőt a Váralagút fölötti teraszon, ahonnan páratlan kilátásban lesz részük.

Budavár

Az UNESCO Világörökség listáján szereplő Budai várnegyed a magyar történelem fontos, hanem legfontosabb helyszíne volt. Ezen szerepét a mai napig megőrizték azzal, hogy a Magyar Köztársaság legfőbb politikai méltóságának a Köztársasági Elnöknek a hivatala és lakhelye a Budavári Palota szomszédságában a Szent György téren található, a Sándor Palotában. A várnegyed három fő részre osztható: Budavári Palota, Szent György tér, ill. a történelmi lakónegyed. A várhegy első várát a tatárjárás végén IV. Béla kezdte el építeni 1243-ban. 1255-ben említik először a várat, mint már kész építményt. A várat először a visszatérő tatárok ostromoltál 1285-ben sikertelenül. Később is gyakran volt támadások célpontja. Szinte bitorolta minden az országba betolakodó náció. Még pápai megbízással bíró trónkövetelő seregek is ostromolták sikertelenül, mire VIII. Bonifác pápa a budai polgárokat és az akkor trónon lévő László királyt egyházi átokkal sújtotta. Ezt viszonozva a történelemben egyedüli módon a budai polgárok kiátkozták a római pápát. 1307-ben egy pápai rendelettel Budát eretnek várossá nyilvánították. Az első palotát az Anjou-dinasztia magyar ágából származó királyok az 1330-as években kezdték építeni, minek eredményeként 1354-ben I. Lajos király Visegrádról Budára helyezte át székhelyét, ezzel első alkalommal tette Budát az ország fővárosává. Ettől fogva lett jelentősége annak, hogy ki birtokolja Budát. Aki Budát uralta, az volt az uralkodó az ország nagyobb részében. A várnegyed magán hordozza a teljes történelmi változások nyomait. Ezeket az átalakulásokat a Budavári Palotában működő Budapest Múzeumban ismerhetjük jobban meg. A budavári negyed alatt kiterjedt barlangrendszer található, amelyet a budai polgárok és az uralkodó udvar eleinte bor és élelmiszer tárolásra, majd idegen erők támadása esetén óvóhelyként, menedékként használták. A II. világháború idején működött itt korház és raktár is. A barlangrendszer egy részét turisztikai látványosságként Budavári Labirintus néven nyitották meg. Lejárata és bejárata az Úri utcában található.

Budavári palota

A Anjou-dinasztia magyar ágából származó királyaink kezdték meg az első építkezéseket a mai palota helyén. A dinasztia magyar ágának kihalása után Luxemburgi Zsigmond folytatta az építkezéseket. A magyar, német, cseh király, német római császár uralkodásának első 15 évében Budán és Visegrádon tartotta udvarát. Császári hatalmi jelvényeit is Budán őriztette az általa emelt Friss palota Csonka tornyában. Ezen Palota részek a XVI. században lőporrobbanásokban teljesen megsemmisültek. A palota mai képét meghatározó építkezés az Osztrák-Magyar Monarchia idején történt. A palota átépítését 1896 körül kezdték. Ezen időpont egybe esik Budapest grandiózus átalakításával, a Milleniumi ünnepségre történő felkészüléssel. Magyarország és az Osztrák Monarchia kiegyezése 1864-ben történt meg. Az azt megelőző időszakot az 1848-49-es magyar szabadságharc leverését követő osztrák terror árnyékolta be. Ezen politikai paktum adta meg a lökést Magyarországnak és Budapestnek. A hazai arisztokrácia öntudatra ébredése magával ragadta a polgárságot is. Az arisztokrácia méltó helyet szeretett volna a magyar királynak, ezért hatalmas átalakításba kezdtek. A Palotát balról jobbra tükrözték úgy, hogy a mostani kupola tulajdonképpen az előző palota jobb szárnya volt. Az elkészült új épületegyüttesben több mint 1000 gazdagon díszített királyi lakosztály volt berendezve. Az új épületegyüttest Ferenc József király avatta fel, de Ő azonban soha nem aludt benne, így idejében rezidenciaként sem működhetett. A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy magyar király létére feleségével - Erzsébet királynéval - Sissyvel ellentétben nagyon is utálta a magyarokat. Sokak szerint Syssi is csak azért vált a magyarok kedvenc királynéjává, mert férjével Ferenc Józseffel való terhelt viszonyát úgy ellensúlyozta, hogy a királyt is bosszantva a király által utált néphez közeledett és vált kedves királynéjává. Az új palota eredeti enteriöreit már csak fotókról láthatjuk, ezek nagy része szinte teljes egészében megsemmisült a világháborúban. A két világháború között a palota a kormányzó székhelye volt. A háborúban a palota hadszíntérré vált. Olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy az újjáépítést koordináló, akkor már hatalmon lévő kommunista párt véleménye szerint eredeti helyreállítását sem a kor ideológiai elvárásai, sem az ország akkori gazdasági helyzete nem indokolta. Az bizton tudható, hogy az akkori kommunista hatalom nem tudott a királyság szimbólumaival mit kezdeni. Így nem tudták igazán azt sem, hogy a palotával mit kezdjenek. Elmondások szerint szóba került még a lebontása is. Végül azonban mégis megmenekült a teljes enyészettől, bár ebben sok szerepe volt azon kommunistáknak, vagy az akkori hatalomhoz közelálló személyeknek, melyek az épületben nem csak egy letűnt kor szimbólumát látták, hanem azon építészeti és történelmi értéket, melyet a hely és a rajta álló épület betöltött a magyar történelemben. A felújítás átalakítással is járt, az uralkodó hatalmi elit az 1950-es években nem engedhette meg magának, hogy egy királyi hatalmi jelképet eredeti állapotának megfelelően állít helyre. Így az eredeti fotókat nézegetve rá se ismerünk a ma a Várhegyen álló Budavári Palotára. Külső homlokzati jegyei, kupolája, tetőszerkezetének díszes elemei legfeljebb csak formájában hasonlítanak az eredetire. A palotában ma múzeumok (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Történelmi Múzeum) és az Országos Széchenyi Könyvtár működik. Területén rendkívül népszerű rendezvényeket tartanak minden évben. Ezek közül a legfontosabbak a Mesterségek ünnepe (augusztus 20. körül) és a Borfesztivál (szeptember közepén).

Turul madár

A Turul madár a magyar eredetmondák mitologikus nagytestű madara. A mítoszok értelmezése alkalmával nem dönthető el egyértelműen, hogy sólyomról, sasról vagy egy mára már kihalt nagyobb testű madár volt e valójában az, amit a honfoglaló magyarok turulnak neveztek. A szó török eredetű, és ezzel méltán igazolja a magyarság a hivatalos eredet történelmének cáfolatát. A hivatalos eredet történek a Habsburg dinasztia megrendelésére készült fizetett "történészek" által. Ahogyan az elnyomó hatalomnak sohasem érdeke egy nemzeti öntudatra ébredés, annyi az igazság tartalma a magyarság ma hivatalos finnugor eredet történetének. Van valóság tartalma, de összességében inkább ferdítéseken alapuló tanulmány, mintsem igaz, valós alapokon nyugvó történelem igazolás. A türk eredetű turul név tehát nem a török hódoltság időszakában került a magyar nyelvbe, hanem még a honfoglalás előtti időkben, amikor a magyarság törzsi életét a türk nemzetségek közötti vándorlás jellemezte. A madarat a magyarság szent állatként tiszteli, szimbóluma a magyarság összetartozásának. Ország szerte legalább 195 turul szobor található, továbbá a határon kívüli országrészeken is állított saját turul szobrot az anyaországtól 1920-ban elszakított magyar lakta területek lakossága.

Szent György tér

A Köztársasági Elnöki Hivatal (Sándor palota) rekonstrukciójának keretében állították helyre a teret úgy, hogy az a külföldi államfők fogadására alkalmas legyen. Az elnöki palotával szemközti üres területen a Budavári Palota két teljesen megsemmisült épületrésze volt található.

Mátyás templom

Legenda szerint a templomot Szent István király alapította 1015-ben. IV. Béla a tatárjárás utáni újjáépítési programja keretében a régebbi kis templom helyére tornyos háromhajós bazilikát épített (1255-1269). A XIV. században a templomot gótikus csarnoktemplommá alakították át. Ezen tisztén, érett gótikus stílus átalakítását Nagy Lajos 1370 körül kezdte meg. A templom középkori virágzását a török hódoltság előtt érte el. Mátyás király, mint a gótika szerelmese újabb részekkel egészítette ki, tökéletesítette a templomot. Ezek nagy része azonban a török hódoltság idején elpusztult. Buda 1526-ban került először török kézre. A vár ostroma alatt a tetőszerkezet és a berendezések nagy részben megsemmisültek. Az újjáépített templomot és vele Budát 1541-bem a törökök ismét ostromolták. Ekkor már nagyobb sikerrel. A templomot mecsetté alakították, berendezését , oltárait kidobálták, falait lemeszelték. A többi budavári templomot elpusztították a hódítók. Egyedül a Mátyás templom élte túl a török kort, igaz az is csak dzsámiként. 1686-ban a jezsuiták barokk stílusban állították helyre. 1723-ban a budai tűzvésznek a Mátyás templom is áldozatául esett. I. Ferenc József király 1873-ban rendelte el azt az újjáépítést, amelynek hatására nyerte el a templom mai képét. A barokk hatástól megszabadították, sok helyen a földig rombolták, csakhogy az eredeti gótikus stílust visszaadja az épületnek. Az eredmény egy neogótikus stílusú Koronázó Főtemplom lett. A II. világháborúban a templom ismét komoly sérüléseket szenvedett. Tetőzete szinte teljes egészében kiégett, az altemplomban német tábori konyha, szentélyében szovjet istálló is működött. A háború után 1950-1970 között állították helyre. Napjainkban ismét szükségessé vált rekonstrukciója. Ennek eredményei már szemmel is láthatóak a homlokzaton. Itt hangzott fel először Liszt Ferenc Koronázási miséje. A legutolsó magyar királyt IV. Károlyt királyt és Zita királynét is itt koronázták meg a Szent Koronával.

Szentháromság tér

Ezen tágas tér helyén a középkorban házcsoport állt, szűk utcákkal és sikátorokkal. Buda 1686-os ostroma során a tér épületeit lerombolták. Ezen ostrom alkalmával elbontott romos épületek nyomán alakult ki a mai tér. A tér közepén lévő Szentháromság szobor elődjét a Szentháromság-oszlopot a pestisjárványra való emlékezés miatt állítatta a városi tanács. A tér kialakulása óta a Várnegyed központja. A tér épületei között található a Budai Városháza, a pincében a magyar Borok Háza, a méltán híres Alabárdos étterem, a Mátyás templom és a Halászbástya.

Halászbástya

Budapest egyik legemblematikusabb műemléke a Halászbástya. A neoromán stílusban épített épületegyüttes kilátóteraszairól páratlan budapesti panoráma tárul elénk. A csúcsos süvegű tornyok a honfoglaló 7 magyar vezért szimbolizálják. Az építmény a régi várfalakon létesült 1895 és 1902 között. Terveit a Mátyás-templom átépítésével megbízott Schulek Frigyes készítette. A Halászbástya neve arra utal, hogy a várfal ezen részét a budai halászok védték. A bástya története a várfal és a várhegy történetével azonos. Az Árpád-házi királyok időszakában a Várhegy szálláshelyként és védelmi rendszerként szolgált. A Várhegy fejlődése a tatárjárás után vált jelentőssé, de az ország közigazgatási központjává csak Mátyás király idejében vált. A várfal bástyáit a középkorban és a török hódoltság idején megerősítették. TÖRÖLVEAz egykor a Halászok bástyájának nevezett várfal szakasz a Mátyás-templom melletti térség halpiacáról és a bástya védőiről kapta nevét. A Halászbástya mai formában történő megvalósulása a Mátyás-templom helyreállításának, ill. az azzal azonos időszakban megvalósult városrendezési feladatoknak volt köszönhető. A Halászbástya három épületrészre és több kisebb egységre osztható. A legszembetűnőbb változáshoz tudni kell, hogy a várba a Halászbástya megépítése előtt csak egy nagyon szűk és sötét lépcsőn lehetett feljutni. Ezt a lépcsősort szélesítette ki a tervező néhol 8 méteresre. A bástyákat fent folyosók kötik össze. A tervező legnagyobb érdeme, hogy az addig hadi célokat szolgáló épületrészt békés sétánnyá és kilátóponttá alakította át úgy, hogy a várfal ezen kevésbé jelentőségteljes szakasza a Palotától is elkülönülve, de a Mátyás-templommal karöltve a Várhegy egy önálló részévé vált. Megépítéséhez szükség volt arra a kormányrendeletre, mely feloldotta az azon elavult haditechnikai célokat, melyek azt megelőzően meggátoltak volna egy ilyen könnyen célba vehető építmény létrejöttét. A műemlék együttesnek harmadik nagy részét a déli udvar és az előtte látható Szent István lovas szobra alkotja. Az építmény a második világháborúban jelentős károkat szenvedett, de mivel a halászbástya gyors karriert futott be Budapest jelképei között, a helyreállítási sorrendben is előkelő helyet szerzett magának. Legutolsó felújítására 2003-ban került sor. 1987 óta része a Budai várnegyeddel a Világörökségnek. Jelentősége a stílusában rejlik. Budapest mai arculatát is meghatározó XIX. század végi XX. század eleji beruházásai eklektikus stílusban születtek. A Budapest arculatát is meghatározó eklektikus stílus ékköveként jellemezhető ez a neoromán stílusban épült együttes. A Halászbástya a magyar eklektikus építészet, mint a magyar nemzeti romantika remeke. A tervező nem csak formai elemek szerencsés együttesét, régmúlt idők formai elemeit hozta vissza, hanem azokkal létrehozott egy új, önálló építészeti egységet, mely a szépségével egyszerre tiszteleg a múlt előtt, de térélményével és az újnak ható formavilágával sokáig haladó irányt képviselt Budapesten és Magyarországon.

Bécsi kapu

A Várhegy északi kapuját hívják Bécsi kapunak, mivel innen lehetett a legkönnyebben rátérni a Bécsbe vezető országútra, ami egyben a legfontosabb kereskedelmi út is volt a két város között. Több neve is volt a kapunak. Hívták a középkorban Szombat-kapunak is, mivel itt a kapu mögötti téren tartották a szombati vásárokat. Egy időben a Zsidó-kapu néven volt ismert. A középkorban létesült kettős várkaput 1896-ban bontották el. A ma látható inkább szimbolikusnak mondható várkaput Budavár 250 éves török uralom alóli felszabadításának emlékére emelték 1936-ban. A kapu tetején a vársétány található.

Bécsi kapu tér

A tér nevét a Bécsbe vezető országútra vezető kapuról kapta. A tér jelentősebb látnivalói között említhető az 1. szám alatti 1795 körül Copf stílusban épült ház, a 2-4. szám alatti neoromán stílusban 1924-re befejezett Magyar Országos Levéltár, az 5-ös szám alatti copf stílusjegyeket őrző 1780 körüli ház, a 6-os számú ház 1730 körül épült és a barokk és copf stílus jegyei keverednek benne, homlokzatán némi gótikus elemmel kiegészülve. A 7-es számú házat egy irodalom történész professzornak épült az 1800-as évek elején. A ház érdekessége is az irodalommal függ össze. Az 1930-as években az akkori tulajdonos vendégeként megfordult itt Thomass Mann is. A 8-as számú ház az Eszterházy család tulajdona volt egykoron. Udvarán található egy gigantikus méretű szőlőtőke, mely a 1945-ben a romok alól előbújva sokak számára jelentette a háború utáni új élet reményteli kezdetét. A tőke 1947-ben fordult termőre. A szőlőtőke a tövénél 46 cm, egy méteres magasságban 23 cm kerületű, a vesszők hosszúsága több mint 100 méter.

Magyar Országos Levéltár

Nemzeti kincseknek számító térképek, fotók, pecsétek, oklevelek, tervek, közokiratok tárhelye. Története a királyi archívumok kialakulására vezethető vissza. Ezen 12. századtól eredeztethető törekvéseknek a török hódoltság és vele együtt az ország három részre szakadása (Habsburg fennhatóság alatti Királyi Magyarország, Erdélyi Fejedelemség, Török Hódoltság) vetett véget azzal, hogy a Budáról menekített archívum szétszóródott, ill. megsemmisült. A későbbi bécsi székhelyű királyság főhivatalai, a Magyarországon működő főhivatalokhoz hasonlóan maguk őrizték saját irataikat. Ezen példának megfelelően a rendi országgyűlés is törekedett a rendek jogait garantáló dokumentumok biztonságos megőrzésére. 1874-ben merült fel először az önálló levéltári épület szükségessége. 1923-ban vette birtokába először a levéltár a a romantikus, historizáló stílusban épített palotát. Az épület mázzal díszített tetőcserepei a híres pécsi Zsolnay gyárban készültek. 1945-ös budavári ostromban, ill. az 1956-os forradalomban a levéltár épülete két ízben is komoly sérüléseket szenvedett. Mindkét pusztítás a szovjet erők indokolatlan, a kommunista arrogancia brutalitásának volt köszönhető. Az ostromok eredményeként pótolhatatlan iratok semmisültek meg a tűz martalékaként.

Budavári evangélikus templom

1895-ben épült Buda első evangélikus templomaként eklektikus-neobarokk stílusban. 1945-ben bombatalálat érte a homlokzatán kívül szinte teljesen megsemmisült. Újjáépítését 1948-ra fejezték be.

Moszkva tér

A Várhegyet észak-nyugatról lezáró terület ma közlekedési csomópont, népszerű találkozó hely, "ember piac". A török kor előtt ezen a helyen volt a Logodi (más néven Zsidó) kapu. A kapu a várhegy mögötti, de a tér szomszédságára is áthúzódó Logod falu nevéről kapta. A budai polgárok többször leköltöztek a faluba. Többen közülük kerttel, szőlővel majorral rendelkeztek itt. Ezen piciny falu a török korban nyomtalanul eltűnt. A török hódoltság után agyag bányászatra adtak engedélyt a közeli téglaégetők agyaggal való ellátására. A Moszkva tér kiinduló pontja a budai kedvelt kiránduló helyeknek. A 80-as évektől reggelente a "feketén" munkát vállalók gyülekezőhelye a mai napig. A pesti szlengbe ezért emberpiacként vonult be. Mára teljes rekonstrukciója elengedhetetlenné vált, de időről-időre minden kormány csak halogatja a beruházást. Városképi jelentőségét így egyenlőre csak az egykori Posta Palota emeli.

Millenáris park

A Millenáris Budapest egyik kulturális központja. Az eredetileg Ganz Ábrahám által létesített vasöntöde egyes épületeinek átalakításával, megtartásával a nemzetközi hírű gyáregységből Budapest kedvelt több funkciós modern kulturális negyede jött léte. A fiatal tervező csoport az egykori ipari parknak egy olyan különleges közösségi terekkel harmonizáló, azok gyakorlati használatára ösztönző, több perspektívából más és mást élményt nyújtó keretet adott, melyek együttesen arra ösztönzik a látogatót, hogy a interaktivitásukat, fantáziájukat igénybe véve vegyék azt használatba.

Ruszwurm cukrászda

A budai várnegyedben megszakítás nélkül 1827 óta működik ez a patinás családias hangulatú kis cukrászda. A védettséget élvező eredeti biedermeier berendezés és felszerelési tárgyak az ország legjelentősebb cukrászati emlékeként értékelhető. A csodával határos módon sértetlenül vészelte át az 1849-es és az 1945-ös ostromot valamint az 1956-os forradalmon napjait is. A cukrászda érdekes módon mindig női ágon öröklődött. Az 1960-as felújítása alkalmával előkerült egy rendelési könyv. Ebben több a polgárosodásra visszavezethető utalást találhatunk. Így derült ki, hogy az 1883-1890-es időszakban a megrendelők nagy részét kitevő főnemesi kör már nem otthon készült édességet fogyasztott, hanem innen rendelték azt. Köze lehetett ehhez annak is, hogy az előkelőségek , főhercegek, grófok, a királyi család tagjai innen vittek cukorkát olyan díszes dobozokban, melyek ma is kaphatóak. Erzsébet királyné felolvasó nője, barátnője Ferenczy Ida minden nap itt vásárolt reggelit Sissy számára. A Ruswurm jegeskávéja, finom illatos kuglófja és fodormenta rudacskái mindennaposak voltak a királyné asztalán. A Ruszwurm cukrászda cukrászmesterei révén elért hírnevének az 1951-es államosítás vetett véget hosszabb időre. A tulajdonost és a cukrász mestert kizsákmányolónak bélyegezték. Alkalmazottaiknak megtiltották, hogy kapcsolatot tartsanak a volt tulajdonossal és annak családtagjaival. Az államosítást követően egy szocialista termelőüzemből szállították ide a süteményeket, mely mondani sem kell, hogy mekkora minőségromlással párosult. Pár évvel az államosítás után a cukrászdát bezárták. 1960-as megnyitása alkalmával azt a volt tulajdonost bízták meg, amely egykoron vezette a cukrászdát. Rövid idő után elbocsájtották azzal az indokkal, hogy az ismét megnyílt cukrászda túl sok arisztokrata származású embernek lett találkozóhelye ismét. Mindez azonban csak a kommunisták mindig is és örökösen kifogyhatatlan hazugsághalmazát bővítette. Az igazság szerint egyetlen - véletlenül a várból ki nem telepített- arisztokrata származását öntudatosan viselő, a kommunista társadalmi elvárásoknak meg nem törő idős hölgy tért be a cukrászdába. A nevezett arisztokraták többsége emigrált, vagy börtönben volt, vagy éppen dolgozott valamelyik szocialista üzemben, nemhogy cukrászdába járt volna a várba. A kommunista irányítású Magyarországon az akkori alkotmány szerint nem csak joga volt mindenkinek a munkához, de kötelessége is dolgozni. Így a volt arisztokrácia tagjai is, ha nem börtönben ültek akkor dolgozniuk kellett cukrászdába járás helyett. A politikai rendszerváltás után a cukrászda tulajdonjogát és üzemeltetését egy másik cukrász dinasztia a Szamos Marcipán névadója, Szamos Mátyás családja szerezte meg.

Labirintus

A világörökség részét képező labirintus a budai vár alatt két, háromszintes természetes, ill. több helyen 5-6 szintessé bővített mesterséges pincerendszert képez. A közvetlenül az utcák és házak szintje alatt lévő felső szintek 3-8 méter mélyen lévő üregekből állnak össze, míg az alsó szinteken egyedi, ill. összefüggő pincéket találunk. Az alsó pincerendszer összefüggő részét hívjuk Nagy Labirintus néven. Ennek csak egy része a látogatható Budavári Labirintus. Az üregrendszer létrejötte kb. 350000 évre vezethető vissza. Ekkoriban a Várhegy területén melegvizű források törtek fel. Ezek magas mésztartalmúak voltak, így mészkő köpennyel vonták be a hegy alapját képező rétegeket. A feltörő források egy idő elteltével már nem tudtak a felszínre törni, így megrekedtek az alsóbb rétegekben és a mészkő alsóbb határain kerestek maguknak utat. Kimosták a mészkő alsóbb rétegeit, ill. az azok alatt található lazább rétegeket. A történelemben az üregrendszer több szerepet is betöltött. Először természetes védelmet, menedéket nyújtottak az itt megjelent és megtelepedett ősember számára. Az 1939-ben a Magyar Nemzeti Bank titkos trezor építése során 22 méteres mélységben találtak nyomokat az ősember itteni életére vonatkozólag. Előkerültek ősember szerszámok, őselefánt és ősorr szarvú csontok, valamint mamut fog is. A barlangfülkék felső, pince részei a középkorban bor és termény tárolására voltak használatosak, míg az alsóbb rétegekben lévő ásott kutak vízzel látták el a Várhegy lakosságát a XV. századig. A barlangrendszer szintjei néhol átjárhatóak. A házak alatti pincerendszerekből kiindulva, összeköttetésbe lépve a budavári barlangrendszer mélyebb rétegeivel eljuthatunk akár a várhegy gyomrába is, visszafele pedig, ha szerencsénk van feljuthatunk egy másik ház pincéjén keresztül is a felszínre. A barlangrendszer ezen tulajdonságát kihasználandó már a kezdetek óta betöltött hadászati célokat is. Egyes feljegyzések, anekdoták szerint az első várfalak kiépítése során titkos kijáratokat építettek a várfalakba azzal a célzattal, hogy onnan lepjék meg a támadó, ostromló seregeket. Ezen kijáratokat ma már hiába is keresnénk. A mai falak a régiek helyén épültek, az eredeti szintek az évszázadok során feltöltődtek. Az új épületek, a helyreállítások mindig a régiek romjain, ill. az azok még használható részein létesültek. Így a szintek az évszázadok alatt többször rétegződtek az eredeti nyomok viszont jó időre eltűntek. A budavári szőlőtermesztés visszaesése és az ivóvízrendszer kiépülését követően a bor tárolására szolgáló barlangfülkék, ill. vízellátó pincék elveszítették jelentőségüket. A lejáratokat eltorlaszolták, beépítették, a fülkéket szeméttel, törmelékkel töltötték fel. Így lassan már csak a legendák szintjén létezett a barlangrendszer a budai polgárság tudatában. Legendák azonban mindig is övezték a barlangrendszert. A budai vár lakosainak tudatából nehéz is lett volna kiölni ezeket, hiszen generációkról generációkra szálltak át a barlangrendszerről szóló emlékek, anekdóták. Különféle leírások, mendemondák, legendák szólnak a máig feltáratlan szakaszokról. Így mi is csak a legendák szintjén teszünk említést a budavári barlang és pincerendszer máig ismeretlen más településekkel való összeköttetéseiről. Így a legendák szerint barlang rendszeren keresztül is eljuthatunk Budafokra, Óbudára, sőt Visegrádra is, vagy akár a Gellért-hegy gyomrába, a Margit-szigetre, vagy igazán megdöbbentő, de akár Pestre is. Ezek azonban a bizonyításig vagy legalább a barlangrendszer egy még ismeretlen szakaszának feltárásáig legendák maradnak. Mint ahogyan az is legenda, hogy a budai pasák a barlang egyik kútjába dobatták megunt háremhölgyeiket. Az azonban tény, hogy ezen kútban a feltárások során csak női csontvázakat találtak. Az azonban már nem legenda, hogy rövidebb ideig a Szent Koronát is őrizték a barlangrendszer egyik fülkéjében a II. világháború idején. A figyelem a XIX. század végén vetült ismételten a barlangrendszerre. Feltárásokra azonban csak 1930.-as években került sor. Ennek eredményeként 1935-ben nyitották meg a barlangrendszer egy a Szentháromság utcai alatti szakaszát. A hadügyi érdeklődés figyelme a II. világégés közeledtével ismételten megnövekedett a barlang és pincerendszer iránt. Nagyszabású munkával óvóhelyeket és még kórházat is létesítettek itt. A hidegháború idején titkos óvóhelyekként korszerűsítették ezeket. A II. világháború és a hidegháború időszakában a barlang- és pincerendszer területeit titkosították, az így kialakított titkosságuk miatt az összes magánlejáratot ismételten befalazták, elzárták a lakosság elől. 1961-ben a Barlangkutató Társulat Barlangtani Múzeum néven ismételten megnyitotta az 1935-ben először a nagyközönség elé tárt szakaszt. 1976-ban aztán anyagi- és technikai okokra való hivatkozással ismét bezárták. A barlangrendszer 1500 méteres kb. 10000 m2-es szakaszát már mint Budavári Labirintus néven 1983-ban nyitották meg ismét. Az 1996-os rekonstrukció keretében elvégzett felújítási munkálatoknak köszönhetően a barlangrendszer ma eredeti, háború előtti formáját mutatja. A történelmi panoptikumot felváltotta egy mélyebb értelmű, szimbólumokkal és titkokkal tűzdelt új kiállítás-(rendszer). Kiállításrendszer, mert az egymástól elkülönülő termek, fülkék külön-külön egymástól függetlennek tűnő, de a végén egységes egésszé összeálló tartalommal vannak megtöltve. Az egyes termek szimbolikájáról itt olvashat többet: http://www.labirintus.com/en/16/thehunelevation
A Budavári barlang- és pincerendszer Budavári Labirintus néven való megnyitása, ill. a barlangrendszer labirintussá formálása a labirintusnak, mint fogalomnak az emberiség történelmében betöltött szerepének, a művészettörténelemben befutott szimbolikájának a bemutatására törekszik. A labirintus, mint olyan a művészettörténetben befutott szerepe és egész szimbólumrendszerré alakulása az egyes emberi életszakaszokra, megélt és végig járt életutakra kivetítése, az átélt élmények megtapasztalásával egy interaktív környezetté alakította azt a helyet, ahol egykoron sámánok törzsi szertartásaik keretében keresték és közvetítették a szellemvilág és a való világ közötti utat. Manapság a labirintus élmények kommerszebb formájával vidámparkokban találkozhatunk. Ezek az eszközök az eltévedés, bolyongás, kiútkeresés ősi élményét megszelídített formában próbálják meg visszaadni (tükör-labirintus, szellemvasút, bolyongó ösvény, stb. formájában). A Budavári labirintus járatrendszerét tekintve nem mutat szimmetrikus formát. Ez egy a természet által létrejött folyosók és termek olyan együttes rendszere, ahol bolyongás, eltévedés, megtalálás ősi alapélménye nem csak át, de meg is élhető úgy, hogy egyben az labirintusok rendszere is mélyebb formában tárul fel előttünk. A labirintus különböző időpontokban különféle séta ajánlatokkal várja a vendégeket. Árakról és a sétákról bővebben itt: http://www.labirintus.com/hu/32/labirintus-idok

Gellért hegy

Budapest városképét leginkább meghatározó 235 méter magas képződményt Budapest ékköveként is szokás emlegetni. Az üreges dolomit szikladomb és barlangjaiban már a római helytartóságot megelőző kelta település nyomokat is találtak. A hegy magasabb részein létesített első települések könnyen védhetőek voltak, jelentőségüket a dunai átkelő csak növelte azzal, hogy a jelentős kereskedelmi utak is itt a Gellért-hegy lábánál keltek át a Dunán. A hegy lejtős részein kialakított teraszain fazekasműhelyeket és kemencéket, kézi malmokat találtak. Az honfoglalás időszakában átkelési pont volt ez a Dunán. Nevét a XV. századtól kezdték emlegetni a hegyet egy legenda alapján Gellért-hegyként. A legenda szerint 1046-ban a hegyen rejtőzködő ősvallású magyarok a dunai oldalon hordóba téve lökték a mélybe a hittérítő Gellért püspököt. A törökök a hódoltság során a hegy belsejében feltörő források vizének kitörési pontjain fürdőket építettek. A török hódoltság utáni időszakban a hegy sokat volt emlegetett a boszorkány gyűlésekről, majd a boszorkány perekről. Az 1848-49-es forradalmat követően 1851-ben a Habsburgok Citadellát építtettek a hegy tetejére, melynek jelentősége az 1864-es kiegyezés után fokozatosan csökkent. A hegy Gellért- fürdő felőli oldalán található a Szent-István barlang, melybe 1926-ba egy sziklakápolnát alakítottak ki. Ez ma az egyetlen magyar alapítású szerzetes rend a Pálosok birtokában van. A szikla kápolna bejáratát 1951-ben a kommunizmus magyarországi legvadabb időszakában befalazták, az előtte lévő keresztet ledöntötték. Ismételt megnyitására 1992-ben és az ismételt keresztállításra 2001-ben került sor. A Gellért-hegy tetején álló Szabadság-szobor Budapest egyik, hanem a legismertebb szimbólumává nőtte ki magát. Az eredetileg szobor csoportként felállított emlékmű 1947-re készült el. Az 1989-es politikai rendszerváltás során a szoborcsoport heves közéleti vitát váltott ki. A lebontását kezdeményezők hatalmas ellenállásba ütköztek, mivel a békét sugárzó nő alak 45 év alatt Budapest egyik jelképévé vált. A heves tiltakozás egy kompromisszumos megoldásba csúcsosodott ki. A női főalak mellől a szovjet katona szobra a Budapesten kívüli kommunista szimbólumok gyűjtőhelyére a Szoborparkba került. Az 1980-as évek elején még Magyarország meglehetősen el volt vágva a nyugati demokráciák sajtóorgánumaitól. Elterjed a hír miszerint a Newsweek-ben egy japán tudós megjósolta egy város pusztulását. Ez a város Budapest volt. Rémségesen rút véget jósoltak a szépséges Budapestnek, pontosan a hőforrásai miatt. Törésvonalakra és a hőforrásokra való hivatkozással a városi legenda csak terjedt és egyre dagadt. A katasztrófát a Gellért-hegy Dunába csúszásával jósolták bekövetkezni. A hisztériát nem lehetett megállítani, a tömegkommunikációs eszközök által a hír csak terjedt, és a hivatalos cáfolatok csak erősítették a hír valódiságának látszatát. A szocializmusban az emberek megszokták, hogyha a hivatalos álláspont cáfol valamit, akkor annak az ellenkezője az igaz. Ha az áremeléseket cáfolták, akkor egy hónapon belül hivatalos áremelésre került sor. Így egy hivatalos cáfolat csak olaj volt a tűzre. Emberek költöztek le a hegyről, sokan Budapestről is elköltöztek. Turista utakat mondtak le, az ország másik felébe költöztek sokan a kritikus időszakban. A félelmet csak az idő enyhítette, ill. csak annak hatására merült feledésbe a hír. A Gellért-hegy maradt a helyén, a Duna a régi medrében folyik, Budapest pedig túlélte a katasztrófával riogató japán szeizmográfus jóslatát.

Várkert bazár

Az 1879-re elkészült bazár épület a Várkert lezárásaként a királyi palota fogadójának épült. Az előtte elhelyezkedő ma casino épülete előtt volt a királyi kikötő. A Bazár eredetileg neki szánt funkcióját sem tudta betölteni. Már ott megdőlt az eredeti koncepció, hogy a budai oldalon, nem lehetett a pesti oldalon sikeresen kialakított korzót létrehozni. A bazársorba települt kereskedők néhány évig bírták a kereslet nélküli exkluzív helyet, de végül belátták, hogy az üzletek itt nem váltják be üzleti elképzeléseiket. Az épület együttes első virágkorát a két világháború között élte. Ekkor a palotában lévő kormányzói rezidencia fogadásai, a kormányzó vendégei élettel töltötték meg a kertet. A kerthez kapcsolód bérpalotákban szállodák nyitottak. Így ha külön-külön egységenként is de magára talált a Várkert Bazár. Második virágkorát a szocialista időszakban élte a Várkert. 1961 és 1974 között itt működött a fiatalok körében rendkívül népszerű Budai Ifjúsági Park. A Várkert Bazár rekonstrukciója Budapest szégyenfoltja. 1990 óta több alkalommal is született már terv a felújítására, de igazából ugyan abba a problémába futnak bele a politikusok és a civil mozgalmak, mint elődjeik. Nem találnak a helyhez illő funkciót számára. Nem szeretné senki, ha kereskedelmi egység lenne belőle. Elhelyezkedése, a történelmi miliő behatárolja lehetőségeit.

Bazilika

A Bazilika földmunkáit egy kis templom helyén 1845-ben kezdték meg, majd a közbenső forradalom miatt az alapkőletételre 1851-ben került sor. Az eredetileg klasszicista tervek szerint épülő Bazilikát neoreneszánsz stílusba dolgozták át és fejezték be 1905-re. A második világháborús bombázások alkalmával komoly sérüléseket szenvedett épület rendszerváltás utáni felújítása 2003-ra fejeződött be. Magyarország harmadik legmagasabb építménye. Építészeti szerkezete nem bazilikára utaló jegyeket hordoz. Görög kereszt alaprajzú, rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban. Kultikus jelentőségét a Szent István-kultusz adta, mivel ezen kultusz fő színtere azzal, hogy a Szent István király épen magmaradt bebalzsamozott jobb kezét itt őrzik a bazilika egyik erre a célra szolgáló kápolnában. 1971-től ez a hely a szent Jobb végleges őrzési helye. 1989 a politikai rendszerváltás óta ismét megrendezik a Szent Jobb körmenetet minden év augusztus 20-án. Az altemplom több egyházi személyiség nyughelye. 2006.december 9-én itt temették el Magyarország nemzeti hősként tisztelt focista legendáját, Puskás Ferencet. Végtisztességként így szerették volna megköszönni neki, hogy neve egybeforrott Magyarországéval. Puskás neve hallatán mindenki rögtön tudta, hogy merre van Magyarország, ill. mind a mai napig világszerte az Ő neve az első amely beugrik sokaknak Magyarországról.

Andrássy út

A 2310 méter hosszú sugárút az alatta futó Millenniumi Földalatti Vasúttal (mely a föld harmadik, London után Európa második, ill. a kontinens első metrója volt) 2002-óta része a világörökségnek. Történetét tekintve a XIX. elejére kell visszamennünk. A Király utca és környékének beépítettsége, zsúfoltsága egyre inkább indokolta egy új sugárút építését. Budapest fővárosi alakjának elnyeréséhez már Kossuth Lajos is egy a Lánchídtól a Városligetig (akkori nevén nevezett Városerdőig) vezető új sugárútról írt a pesti Hírlapban 1841-ben. Az új sugár út fontosságát azon a Habsburgokkal való 1864-ben történt politikai kiegyezés hozta napvilágra melynek keretében a magyar arisztokrácia és a rendi országgyűlés az Osztrák-Magyar Monarchia Béccsel egyenrangú kettős társközpontjává kívánta tenni Buda-Pestet. Az akkor már sokkal fejlettebb Béccsel konkurálni nem volt igazán könnyű. A vele szembeni lemaradást csak koncentrált figyelemmel és központi, centralizált intézkedésekkel lehetett behozni. Buda-Pestnek teljesen meg kellett újulni. Nagyszabású tervekkel teljesen át kellett rajzolni annak belvárosát. Ezen grandiózus terveket id. Andrássy Gyula miniszterelnök az új sugárút tervével terjesztette elő 1871-ben. Az építkezést teljes projectként volt kezelve azzal, hogy a sugárút építkezésével egy időben meghatározták az útszéli és a környékbeli házak jellegét, stílusát. A területi kisajátítások alkalmával több zegzugos utcát és azok házait kellett lebontani. Ezzel mintegy tízezer embert vált hajléktalanná átmenetileg. Ezért is határozták meg a sugárúti épületek 1872-től számítva 5 éven belüli elkészültét, ill. a környező utcák 10 éven belüli beépítését. Az elődeikhez képest hatalmas tömegű új épületek felhúzása lassan indult be és lassan haladtak vele. Pest ezen szakasza mocsaras, lápos terület volt, feltöltése, lecsapolása a hatalmas erőfeszítésekkel járt, és az építtetők zsebét sem kímélték a plusz költségek. Az épületek tervezésével két akkoriban már sztár építésznek számító mérnök irodája végezte. Ennek tudható be, hogy az út egységes eklektikus neoreneszánsz stílusban született. Az út épületeinek elemzése, kétféle szélessége, három részre való tagolódása is az építésének szakaira, a finanszírozás formájára vezethető vissza. Az első szakasz (Deák tér- Oktogon között) zártsorú 3-4 emeletes bérpaloták között fut. Az út szélessége itt 34 méter. Az út középső szakasza az Oktogon és a Kodály körönd közé esik. Az út szélessége itt már 45,5 méter. Ezen a szakaszon a zártsorú építkezés ugyan megmaradt, de az épületek alacsonyabbak, és az út kiszélesedése miatt kiegészült szerviz úttal. Ezt a szakaszt követi a 123 méter Kodály körönd. Ezt a szakaszt követi a harmadik, a sugárutat lezáró Kodály körönd és Hősök tere közötti rész. Az út szélessége itt is 45,5 méter, azonban itt már különálló kerttel rendelkező palotákat, villákat találunk. A szakaszokat vizsgálva nem lepődhetünk meg az alábbiakon. Míg az első szakasz 1871-ben kezdődött, az utolsó kapavágást és vele a környezeti terveket az 1876-os átadás zárta le. Ezen 5 éves ciklus alatt a munkálatokat hátráltatta az 1873-as gazdasági hanyatlás is, amelyet követő újabb építkezési hullám már a finanszírozást is megváltoztatta. Az addig pénzügyi vállalkozások kezébe adott projectek kezdtek anyagi csődöt jelenteni, a beépítetlen telkeket pedig visszaadták. Ekkor vonták be a fejlesztésbe a felső-középosztály a személyeit és a főurak egy részét. Ezen személyek főleg a sugárút harmadik, külső szakaszán lévő villanegyedben építkeztek. Az új utat átadásakor Sugárútnak nevezték el, majd 1885-ben kapta a nevét annak kezdeményezőjéről gróf Andrássy Gyuláról. Az utat a kor akkori követelményeinek a lovak patáit kímélő fakockákkal borították. Az 1896-os Millenniumi ünnepségekre, és a Városligetbe tervezett világkiállításra várható hatalmas forgalom miatt az Andrássy út alatt két éve alatt elkészített földalatti vasutat építettek, mely nem csak New York és London után a Föld harmadik, de London után Európa második metró vonala is. A Földalatti vasút építéséről szóló kiállítás a Deák téri metró megálló területén található. Rendkívül gazdag és informatív kiállítás rendkívül kedvező áron - egy metró jegy áráért - tekinthető meg.

Operaház

Budapest egyik legjelentősebb neoreneszánsz stílusban épült színháza, melynek stílusjegyeit a korban vele egy időben épülő és elkészülte után a terveknek megfelelően egységes stílusirányzatot mutató Andrássy úti sugárút project határozta meg. 1837-től Pest-Budán (még nem létezett Budapest városa) a zenés drámai előadásokat a Nemzeti Színházba tartották meg. 1867-ben már érezhető volt a város gyorsuló fejlődése és a városi polgárság kultúra iránt megnövekedő igénye. Az operaház létesítésre megalakult bizottság időben az Andrássy úti sugárút projecttel tehető egy időre. Így nem csoda, hogy az Operaház építésére szánt telek is itt ebben a környezetben került kijelölésre. A sugárút építését szolgáló hitelintézetnek is jól jött az új köz beruházás, mivel a környező telkek iránti érdeklődéssel az áruk is rohamosan növekedett. Az építkezések 1875-ben kezdődtek és a megnyitót Ferenc József személyes jelenlétével tisztelte meg 1884-ben.

Millenniumi Földalatti Vasút

Európa második, de a kontinens első földalatti vasútja 1896-ra készült el. Létrejöttét az Andrássy úton rendszeresen közlekedő omnibusz és a vele párhuzamosan a Király utcában futó villamos járatok zsúfoltsága, ill. a Városligetbe tervezett millenniumi kiállítás miatt megnövekedő forgalom indokolta. Az építési engedélyeket 1884-ben adták ki azzal, hogy a vonalnak 21 hónap alatt el kell készülnie. Az alagutat két irányból kezdték ásni., mely a vonal teljes hosszában 6 méter széles, és közel 3200 méter hosszú és 265 cm magas. Az oldalfalakat és az alapozást betonból készítették. A megállókat Zsolnay csempékkel borították, a lejárat fölé pedig eklektikus, historizáló díszes acél szerkezetű fogadó csarnokokat emeltek. Ezeket a II. világháborús károk miatt nem állították helyre, ill. a maradékot eltávolították. A kész vonalat 1896. május 2.-án adták át a forgalomnak. A Milleniumi Földalatti Vasútról bővebb információt a Deák téri metró megállóban lévő Földalatti Vasút Múzeumban találnak. Ezen kiállítás rendkívül kedvező áron, egy metró jegy áráért látogatható.

Párizsi Nagyáruház

A Párizsi Nagy Áruház elődje az az 1882-ben épült terézvárosi Kaszinó volt, melyet először 1909-ben kezdték meg átalakítani. Az eredeti három emeletes épület földszintjén sörcsarnok és étterem volt található, az első emeleten biliárd terem mindkét végén emelvénnyel a nézők számára, ill. bálterem volt kialakítva. A második emeleten játékszobákat és olvasó termeket alakítottak ki, míg a harmadik emeleten két luxuslakást volt található. 1911-re elkészült Budapest első luxus áruháza úgy hogy az eredeti kaszinó épület részeit megtartva hozták létre a mai impozáns külsejét és belső enteriört. Az épület átépítésével megalkotott építészeti megoldások már önmagában rendkívülivé tennék az épületet. Az egy légterű, galériás épületnek az öt emelet magasságban lévő fedett üveg udvara, tükrös üvegezett liftjei rendkívül impozáns, páratlanul elegáns belsőt kölcsönöznek. Az épület helyén működő régi kaszinó épület dísztermének a freskóit szerették volna megmenteni, így a volt kaszinó dísztermét és freskóit megtartva egyszerűen beemelték, szerves részévé tették az új épületnek. Az épületet 2005 és 2009 között az ORCO Group vásárolta meg és újította fel. A földszinten és az első emeleten könyváruház nyílt, míg emeleteire irodák költöznek.

Oktogon

Budapest nyolc szögletű tere, mely az Andrássy út sugárút projectjének megvalósulásával jött, jöhetett létre. Az oktogon helyén a sugár út építkezésinek megkezdése előtt egy mély gödör tátongott. Feltöltésére az Andrássy út, mint kiemelt project építkezése során került sor. Épületei a sugárút 1877-es átadása utáni két évben épültek meg. A tér elnevezései hűen reprezentálják Magyarország történelmét: a XIX. században a tér a Nyolcszög tér nevet, az 1920-as évektől az Oktogon nevet, 1936-tól a Mussolini tér, 1950-től a November 7. tér nevet viselte. 1990 óta hívják a teret ismét Oktogonnak. Ma kedvelt találkozó helye a fiataloknak.